Blog
Hogyan lehet úgy mozogni, ahogy eszedbe sem jutott eddig!?
Egyszerűen máshogy kell hozzáállni a témához! Ha azt mondom, hogy hajtsd oldalra a fejedet, akkor bizonyára ugyanúgy fogod csinálni, mint amikor egy cuki kutyust nézel, hogy milyen édes! Ezt pont megcsinálod naponta ötször, mikor meglátsz egy ilyen „milyen, édes de cuki! „ élőlényt, tehát a mozdulat már nem hiányzik, ilyen már van a repertoárodban.
Most képzeld el, hogy a jobb füledből kiáll egy ceruza! A szúrós fele kifelé van, ne aggódj! Ezzel a ceruzával, a fejed mozgatásával próbálj a levegőbe rajzolni egy kört, vagy egy függőleges vonalat, aztán egy vízszintest, ... Szépen lassan. Mondanom sem kell, hogy először változz zsiráffá, tehát nyújtózz meg a fejtetőddel, hogy az egymáson alvó csigolyák egy kicsit felébredjenek.
Természetesen a ceruza bárhonnan kiállhat képzeletben! Mondjuk az orrod hegyéről előre felé, és azzal is rajzolhatsz kört, vonalat, fektetett nyolcast...Mona Lisát😊, vagy ami éppen eszedbe jut.
Mi ennek az értelme? Az a cél, hogy ne a megszokott mozgásmintát kövesd, mert azt mindig ugyanúgy csinálod. Ez olyan, mint a jobb agyféltekés rajzolás. Ha azt mondják Neked, rajzold le magadat, és a szomszédodat., akkor ez a két rajz kb. hasonló lesz, mert a séma az emlékedben van, amit követsz nem a valóság adott pillanatában tapasztalt dolgot fogod lerajzolni, hacsak nem vagy festő -, vagy rajzművész.
Ha azt mondom, hogy próbáld megérinteni a füledből kiálló ceruzával a válladat, akkor sokkal több idegsejt és izom fog ebben részt venni, új mozdulat is születik, mert Te elképzeled a ceruzát, hogy merre fog elmozdulni és megérinti a válladat. Más lesz az élmény és a mozdulat is.
Írj le egy kört a jobb füledben lévő ceruzával, aztán a bal füledben lévő ceruzával, de próbáld meg lassan, koncentrálva! Most az orrod hegyén lévő ceruzával rajzolj magad köré egy kört... - most éppen néz a kollégád, ne olyan feltűnően, mert, azt hiszi, hogy bagolynak képzeled magad, és nem hív el a következő összetartásra, az meg nagy veszteség lenne lássuk be!
Próbálj ki új mozdulatokat, figyeld meg, hogy egy csecsemő hogyan fordul át egyik oldaláról a másikra, vagy próbálj ki új tánclépéseket, lehetőleg ne az artistákat kezd el először lemásolni, esetleg mozogj lassított felvételben, vagy sétálj hátrafelé 😊. Ez a bagoly után rögtön egy kicsit durva lesz, ne felejts el a döbbent tekinteteknek szólni, hogy semmi gond nincs Veled, csak a farsangi bálra gyakorolsz! 😊
Te tudod, hogy melyik izmod fekszik hanyatt, koktélt szürcsölgetve?
Megbeszéltük tehát, hogy az izomegyensúly különböző okok miatt megbomolhat, így vannak túlterhelt és vannak szabadságra ment izmok.
A mozgásrepertoárunktól, a lelki állapotunktól és egyéb múltbeli események összességétől függ, hogy melyek a túlterhelt izmok és melyek a koktélozó, izmok, akik úgy gondolják, hogy rájuk úgysincs soha szükség, mindegy is, hogy ők valójában mire képesek! Lehetnek akár gyengék is mert a főnök, nem szokott ide jeleket küldeni, hogy hé, most Te jössz öreg, tartsd meg a jobb lábamat, mert éppen egy gólt készülök rúgni!
Nos a koktélozó izom munkakerülésére akkor derül fény, amikor a régóta megbomlott izomegyensúlyunkkal valami szokatlan dolgot akarunk csinálni, például feltenni a furavégű karácsonyfára a csúcsdíszt, vagy valami szokatlanul nagyobb megterhelésnek tesszük ki magunkat, például a 4 méteres karácsonyfát hazacipeljük egyedül, mert nem akarunk kihagyni egy akciós ajánlatot. Ilyenkor a mozgásszervrendszerünk úgy viselkedik, mint a gyerekek, amikor meghallják, hogy belép anyu a lakásba és tudják, hogy nem a feladatukat végzik éppen, ezért pánikszerűen elkezdenek kapkodni és rohangálni, hogy mit is kellene csinálni és kinek és hol? Na a testünk is így kapkodja a fejét, ha szokatlanul nagy a megterhelés. Valaki tartsa meg, húzza fel, nyomja ki, feszítse meg....
Általában azok az izomcsoportok fájdulnak meg, akik eddig is egyfolytában dolgoztak, túlterheltek, és ezt már nem bírják tolerálni. A koktélozó izom nem szokott dolgozni, ezért most is csak addig jut el, hogy jaj jaj, van valami esemény, hogyan is kellene a munkához állni? De addigra már a túlterhelt izmunk pirosan villog és kérdőjeles testtartásba kényszerít minket.
A koktélozó izom tehát nem veszi fel a munkát olyan mértékben, mint kellene, a túlterhelt izom pedig feladja a küzdelmet és begörcsöl.
Mi tehetsz, hogy a koktélozó izmod is beszálljon a napi melóba, javítva ezzel a Te tartásodat, mozgásképességedet, és csökkentve az esetleges fájdalmadat!?
Még mielőtt kialakul és tartósan fennáll az izomegyensúly megbomlása, gazdagítsuk fokozatosan a mozgásrepertoárunkat, vagyis csináljunk olyan mozdulatokat, amik eddig eszünkbe se jutottak 
mi sem egyszerűbb ennél, igaz? Erről lesz egy külön leírás, hogy hogyan.
Menj el gyógytornászhoz, aki kedvesen bemutat Bennetek egymásnak! Te és a munkakerülő izmod, újra megismerkedhettek egymással és szoros, szereteten alapuló kötelék alakulhat ki ismét köztetek!
Ez körülbelül igy néz majd ki:
Gyógytornász:
- most hogy Z ülésbe csomóztalak Kedves Paciens, kérlek, hogy azt a hátul lévő végtagodat, ami tudom, hogy fura látvány onnan nézve, de biztosíthatlak, hogy hozzád tartozik, emeld meg legyél kedves.
Paciens:
- Biztos, hogy ez az én lábam? Volt már aki ezt meg tudta csinálni?
Gyógytornász:
- Igen, már láttam, hogy ezt többen is megcsinálták, és nem voltak ufók!
Paciens nézi a fura helyzetben lévő végtagját és erősen gondolkodik, hogy vajon mit kellene és hol megfeszíteni, hogy egyáltalán az kiderüljön, hogy valóban Ő irányítja-e még a saját lábát…
Hát így kezdődik egy régi kapcsolat felelevenítése! Egy régi barátság újra kezdése, az idegrendszer leporolása és a drága kedves izom visszavezetése a munka világába, ahol Ő is jobban fogja magát érezni, hiszen meginduló vérkeringéstől, újra fiatalnak és erősnek érzi majd magát! Ismerkedj meg újra régi barátoddal és fogadd kitörő lelkesedéssel, a művész néven musculus gluteus medius -t akit a barátai csak csipőizomnak szólítanak ! Ha egyedül nem találod, foglalj időpontot és bemutatlak Benneteket egymásnak !
Kovács Gnúnak elege lesz
Barátunk érzi, hogy nagy a nyomás, elege lesz és visszaemlékszik, milyen jó volt fiatalon, amikor járt futni, a haverokkal focizott, vagy akár elment megmászni a közel 1000 méteres Csóványost. Felszívja magát és lemegy az edzőterembe, vagy beiratkozik a következő maratonra.
Itt már nagyon nehéz visszafognunk magunkat, elönt minket az adrenalin.
Ez tud olyan lenni, mint szemben állni a somlói galuskával és noha a somlói galuska látszólag nem akar tőlünk semmit, mégis azt érezzük, hogy a puszta jelenléte az asztalon fenyegetés a számunkra, s hogy csökkentsük a fenyegetettség érzését, gyorsan elpusztítjuk.
Előtörnek tehát az emlékek, milyen jó érzés volt jól kifáradni! Barátunkat fűti a düh és a tenni akarás, és lemegy az edzőterembe egy szuszra magára húzza az összes gépet, vagy addig fut, míg “össze nem esik”. Ez egy lelki túlkompenzálásból fakad, ami átmehet fizikai sérülésbe.
Biztos van, aki ezt másképp csinálja, de vannak, akik ezután jelennek meg a gyógytornán, hogy valamitől beállt, kiesett, leszakadt, megmerevedett, nem hajlik, kipukkadt...most mi tévő legyek?
Nagyon kell tudnunk magunkon uralkodni, hogy ne essünk rögtön át a ló túlsó oldalára. Ez egy pszichológia tréning. Megvonok valamit magamtól, utána belefulladok. Nyilván nem ez lenne az ideális, hanem ha lelkileg lennénk annyira kiegyensúlyozottak, hogy kibírnánk a folyamatos, és fokozatos terhelést. Ha hosszútávon és a mindennapjainkban pici változtatásokat tennénk, mert annak egyrészt kisebb a sérülésveszélye, másrészt a szokások megváltoztatásáról van szó, nem az egyszeri 200 kiló kinyomásáról. Tehát el kell érnünk azt a lelki állapotot, mikor se a somlói galuskát, se a sportot nem toljuk túl, hanem élvezzük a rendszeres fokozatos adaptációt egy másik életmódhoz, mint ami eddig volt.
De mi történik a fizikai síkon mind e közeben?
Kovács Gnú egy napja
Beszéltünk tehát arról, hogy lelki tényezők és fizikai tényezők is meghatározzák a testtartásunkat. Nézzük először mi köze van a lelki állapotnak, vagy a stresszfeldolgozó képességünknek a testtartásunkhoz, és hogyan változtathatunk ezen?
Lelki síkon foglalkozhatunk azzal, hogy mit élünk meg stressznek és miért. A személyiségünket jobban megismerhetjük, a különböző helyzetekre adott reakcióinkat jobban megérthetjük segítséggel, vagy anélkül, mert a stressz ahogy Selye János 1956 - ban bemutatta a publikációiban, az egész testre hatással van és befolyásolja az egészségünket ( Selye János: The Stress of Life )
Az állandó szorongás, félelem, bizonytalanság, nyomot hagy az egész testünkben. Gondoljunk csak bele, hogy a szervezet azt éli meg, amit mondjuk egy gnú, amikor észreveszi, hogy egy leopárd meglátta őt a szavannán. A teste azonnal készenáll a menekülésre. Az izmaiba vér tódul, az idegrendszere kiélesedik, hormonok beindulnak és az egész lény az életéért küzd 80 km / órás sebességgel. Hasonló a helyezt velünk is, amikor valamitől megijedünk, vagy félünk, csak a gnú a futásával levezeti a stresszt, ha szerencsés megmenekül és van egy lecsengési fázisa.
Ehhez képest, az ember, mint egy gnú ül az irodában, és meglátja a főnökét közeledni, eszébe jut, hogy miért fogják most leszúrni jogosan, vagy jogtalanul, és érzi, hogy a legjobb lenne megsemmisülni, vagy elfutni, de mindezt a jólneveltsége és az anyagi érdekei miatt lepleznie kell, és a torkában dobogó szívverésével megpróbál kedvesen mosolyogni, mikor megérkezik hozzá a Leopárd. A Leopárd vagy eleve frusztrált, mert az anyósa megint átjött tegnap este és lenyomta a szokásos lemezt, vagy lehet, hogy neki is van egy főnöke, aki az Ő nemzőszerveit is folyamatosan szorongatja, így jött a Gnúhoz, levezetni a feszültséget és továbbadni a szorongatást. A mi barátunk Kovács Gnú, nem kezd el futni, valószínűleg nem is folytja meg, csak gondolatban a főnökét, lenyeli a stressz löketet, felitatja a sejtjeiben a menekülésért termelt hormonokat és vagy még otthon ad egy pofont a gyereknek levezetésképpen, vagy csak a feleségére kiabál, hogy miért nem nyomta ki a fogkrémet teljesen a tubusból mielőtt kidobta. Kovács Gnú rendszeresen nyeli a feszültséget és ha nem figyel erre oda, hogy ne az evéssel, vagy a családi abúzussal csökkentse a feszültséget, akkor ez, mint a métely lassan átmegy fizikai betegségbe és felemészti őt és a környezetét is.
Ezért nagyon fontos, hogy megértsük és tisztázzuk magunkban, miért érezzük magunkat Gnúnak, miért akar a főnök engem megenni, mitől érzem úgy, hogy folyton menekülnöm kellene, miért nem tudok pihenni, miért gondolom azt esetleg, hogy én nem lazíthatok...stb. A pszichológiának ez egy gyönyörűszép összefüggésekkel teli futórózsa bokra, ami egyre fontosabb, hogy ezzel foglalkozzunk, mert olyan nagy a lelki megterhelés a mindennapokban, hogy nem lehet ezzel nem foglalkozni. Ez olyan mintha azt látnánk az utcán, hogy az emberek vonszolják magukat egy leopárddal a torkukon, egy bőrönddel a hónuk alatt, és egy kétajtós szekrénnyel a hátukon. Igy közlekednek. Ez elég nehéz lehet és komoly szenvedést okozhat, tehát ezzel is törődjünk, főleg, ha állandóan visszatérő mozgásszervi fájdalmaink vannak.
Ha ezt a folyamatot csináljuk már egy ideje, akkor ugye megbomlott már rajtunk sok minden, közte az izomegyensúlyunk is. Nyilván Kovács Gnú, nem húzza ki magát délcegen és nem ugrál nap-mint nap a pitypangos mezőn, lágy szél nem borzolja őszölő tincseit. Tehát se a lelki levezetésre, se a fizikai levezetésre nem tud időt fordítani, mert örül, ha végre hazaér és kiengedheti a zabszemet, és nem kell figyelnie, és koncentrálnia...na de mi lesz, ha egyszercsak Kovács Gnúnak elege lesz?!
Egy banális mozdulat miatt fáj a derekam?
Általában a mozgásszervi panaszok nem hirtelen alakulnak ki, hacsak nem valamilyen trauma utáni állapottal, vagy valamilyen veleszületett problémával állunk szemben.
Mindenkinek van egy mozgásrepertoárja. Ez azt jelenti, hogy melyek azok a tipikus mozdulatok, amiket nap mint nap elvégzünk. Például általában hasonló módon kelünk ki az ágyból, hasonló mozdulatokkal mosakszunk és öltözködünk, általában ugyanott hordjuk a táskánkat, ülünk be az autónkba, vagy éppen kapaszkodunk fel a lépcsőre, ülünk az irodában...Megjegyzem, a gondolataink is általában hasonlóak, ami ugyanolyan kémiai reakaciókat indukál a testünkben (forrás : Joe Dispenza )
Ez azt jelenti, hogy kb. ugyanazt a 20 féle mozdulatot végezzük, mondjuk a rendelkezésre álló 1000+ féle mozdulatból. Ugyanazoknak a mozdulatoknak az elvégzéséhez, ugyanazoknak az izomcsoportoknak küld az agy parancsot. Tehát vannak bejáratott mozdulatok és az ezekhez tartozó bejáratott izomcsoportok. Ezen izomcsoportokat, ha nem nyújtjuk meg, akkor folyamatosan rövidülnek. Ha nem végzünk a szokásostól eltérő, vagy ellenirányú mozdulatokat, pl. nem húzzuk ki magunkat, akkor megint csak az egyedoldalú terhelést támogatjuk tovább. Ezeknek az izmoknak a tónusa, a feszültsége folyamatosan emelkedik, vagyis rövidülnek, amihez szépen lassan hozzá lehet szokni, és a test elkezdi -amíg tudja - elrejteni, kiiktatni ezeket a kevésbé funkcionáló részeket, mert az ember célja, végeredményben az, hogy el tudjon menni a buszmegállóig, fel tudja rakni a befőttet a polcra, ki tudja emelni a csomagtartóból a szatyrokat. Nem arra fogunk egyfolytában gondolni, hogy azt melyik izommal lenne a legoptimálisabb csinálni, hanem megcsináljuk valahogy. Itt már beszélhetünk megbomlott izomegyensúlyról, tehát lesznek izmok, akik sokat dolgoznak és lesznek, akik “szabadságra mennek” és nem dolgoznak az elvárásnak megfelelően. Ehhez még hozzáadódik a stressz, ami megint folyamatosan egy készenléti állapotban tartja az egész testet, és tovább zsugorítja az adott izomcsoportokat. Ha ez sokáig fennáll és nem csinálunk semmit, ami csökkenthetné az izomfeszültségét, akkor egyre serülékenyebbek leszünk, és látszólag egy banális mozdulattól erős fájdalmaink lehetnek! Olyan feszültségben vannak már ilyenkor az izmaink és ettől rosszul funkcionálnak, hogy egy nagyobb megterhelés, vagy váratlan mozdulat esetén is felléphet egy erős fájdalom, mert az izom nem tud már megvédeni. Kialakulhat egy rándulás, fáradás, görcs, pl. Hexensschuss ( boszorkánylövés ) lumbágó....
A problémának tehát több egymásra épülő oka lehet. Részben a lelki tényező, stresszfeldolgozó képességünk, személyiségünk, lelkiállapotunk, részben a fizikai tényezők, ami egyszerű statikai kérdés. Ezeket az okokat fogjuk tovább boncolgatni holnap is😊
Éljünk 100 évig!
Egy nagyon hasznos minisorozatra bukkantam a Netflixen: Éljünk 100 évig: A kék zónák titkai Javaslom, hogy ha ráértek nézzétek meg, de ha gyorsabban szeretnétek a kulcsinformációkhoz jutni, kigyűjtöttem Nektek az érdekességeket!
A kék zónákban élő emberek nem tornáznak, nem költenek edzőtermekre, sem táplálékkiegészítőkre, nem szednek gyógyszereket, nincsenek, vagy nagyon kismértékben csak civilizációs megbetegedéseik, mint pl. Szív - és érrendszeri megbetegedések, vagy cukorbetegség, vagy demencia. Mégis itt élnek erőlködés nélkül a legtovább és legegészségesebben az emberek. Az itt élők szokásait vizsgálta és elemezte évtizedeken keresztül Dan Buettner, és íme ezeket az összefüggéseket találta:
Ezek az úgynevezett kék zónák a Földön:
- Okinava, Japán;
- Ikaria, Görögország;
- Szardínia, Olaszország;
- Nicoya, Costa Rica;
- Loma Linda, Kalifornia.
Tények:
Az Amerikaiak több milliárd dollárt költenek, diétákra edzőteremre, táplálékkiegészítőkre, egészségügyre de nem ott a legmagasabb az emberek várható átlagéletkora. Világszerte 8 milliárd ember hal meg elkerülhető megbetegedésben és ebben az első 10 között van az elesés szövődményeiből származó halálok is, ami a sok ülésből és kényelemből következő egyensúly vesztés és alsóvégtagi gyengeség eredménye lehet. Az Egyesült Államokban járványszerűen terjed a magány, és ez a mentális elszigeteltség akár 15 évet is elvehet a várható élettartamból! 100 éve először csökkeni kezdett a várható élettartam Amerikában.
A kék zóna 100 éves lakói ezekben látják a hosszú élet titkát:
Mentális hozzáállás:
- Sok nevetés
- Semmi harag, aggodalmaskodás
- A hit fontos része a mindennapoknak
- Ikigai: életcél, amiért érdemes minden reggel felkelni
- Egyenesúly a munka és a szieszta között . Nem fontosabb a munka a társas kapcsolatoknál
- Stresszkontroll: sokkal kevesebbet foglalkoznak a világ problémáival, amire ha az embernek nincs különösebb hatása, akkor krónikus stresszt generál, ami krónikus szív - és érrendszeri problémákat okozhat. A saját környezetükben jelentkező problémákon tudnak változtatni, így az nem jelent állandó stresszt és szorongást
- Lassítanak, időt szánnak a számukra fontos dolgokra
- Mindennapi rituáléik vannak
- Az őszinteség és a szerénység egy jellemző attitűd
Szociális kapcsolatok:
- Baráti közösségek adják a biztonságot és társas kapcsolatokat
- A család, a barátok prioritást élveznek
- Önkéntes szolgálatokat szerveznek
- Nincsenek idősotthonok: a közelükben tartják az időseket, hogy gondoskodjanak róluk
- Az épületben lakók is egy közösséget alkotnak és gondoskodnak egymásról.
Táplálkozás:
- Gyógyhatású ételeket esznek
- Gyógyteákat fogyasztanak
- Tápértékben magas, 95%-ban növényi alapú étrend fogyasztása
- Ha 80 %-ban jól laktak, abba hagyják az evést, napi 2000 kcal át esznek, ami tápanyagban gazdag, de kcal .ban szegény.
- Generációk óta ugyananazt eszik:
- jó szénhidrátok: kovászos kenyér alacsony glikémiás terhelésű
- Minestrone leves: bab, zöldésgek, minden ami a kertben található
- A három nővér: bab, tök, kukorica : 6000 éve fogyasztják. A hal, hús tojás tartalmazza mind a 9 aminosavat ami az izomépítéshez kell, de koleszterint és telitett zsírokat is . A három nővér viszont szintén minden aminosavat tartalmaz, de koleszterin és telitett zsírok nélkül!
- Lassan esznek
- Mindenhova gyalog mennek, meredek hegyoldalakon, lépcsőkön naponta többször is a környezet adottságai miatt
- A házukban nincsenek bútorok! Naponta 30-szor ülnek és állnak fel, eközben erősítik az alsóvégtagjaikat és észrevétlenül fejlesztik az egyensúlyukat!
- Van mindenkinek kertje, amit naponta gondoznak! Ez kétóra alacsonyintenzitású edzésnek felel meg
- Nincsenek háztartási gépeik. Természetes mozdulataikkal valószinüleg több kalóriát égetnek mint mások az edzőtermekben
- Nem mennek nyugdíjba, lekötik a gondolataikat, tevékenyek
- Szenvedés nélküli, állandó testmozgást végeznek: tánc, kertészkedés, séta...
Az egészséges életmód nem pénz kérdése, hiszen ezek a régiók általában szegények
Jó hír:
Megpróbáltak a tapasztalatok alapján Amerikában mestereségesen létrehozni egy kék zónát az egészséges szokások bevezetésével, és sikerült a várható élettartamot 3 évvel megnövelni!
Szingapúrban is néhány év alatt hatalmas változásokat értek el a kormány célirányos fókuszával, tehát van értelme a folyamatos kis változásoknak is, mert meglepően gyorsan van mérhető eredménye!
Érdemes ezeket megfontolni és fokozatosan amit lehet bevezetni, ha nem szeretnénk a jelenlegi környezetünk és szokásaink áldozatává válni, és gyógyszereken élve, betegen tölteni a hátralevő időt. A valami is több mint a semmi, minden kis lépés is számít! Sok sikert kívánok ehhez mindenkinek!
Egy 12 éves lánynak, aki már az autóba sem tudott beülni, a derék- és hátfájása miatt, fájdalomcsillapító gyógyszert és fűzőt javasoltak az orvosok! Ez tényleg megoldja a problémát?
Egy izgatott anyuka hívott fel, hogy tudok-e segíteni, mert nem akarja ilyen fiatalon gyógyszerekkel tömni, és fűzőbe kényszeríteni a kislányát. Úgy érezte, hogy ez csak tüneti kezelés lenne és egyik orvostól sem kapott arra megfelelő választ, hogy ez a probléma mitől alakult ki és vajon mitől fog elmúlni?
Nagyon örülök, hogy az anyuka előrelátó volt és megakadályozta a rendszeresen szedett fájdalomcsillapítók esetleges mellékhatását, illetve a fűzővel együttjáró további izomgyengülést, ami tudatos aktív gyógytorna nélkül biztosan várható volt.
A fájdalomtól mindig van egy védekező, kompenzáló izomfeszültség, ami reflexszerűen kialakul, és láthatóan a testtartást is meghatározza. Ezt hívják antalgiás tartásnak. Ilyenkor különböző kérdőjelszerű, sántító, kanyargó testtartás alakul ki, mindenki számára egyértelműen láthatóvá válik, hogy az illetőnek fájdalmai vannak.
Ezt a fájdalmat és antalgiás testtartást valóban minél hamarabb meg kell szüntetni, mert újabb problémákat idézhet elő. Azonban, ha a kiváltó okot nem kutatjuk fel, és nem oldjuk meg az alap problémát, akkor hiába csillapítjuk a fájdalmakat, a test védekező reakciója újra és újra ki fog újulni, így csak idő kérdése, hogy mikor kerülünk újra ugyanabba a fájdalmas állapotba.
„Állni, járni, nem tudtam, műteni akarták a porckorongsérvemet, de a gyógytornának köszönhetően, meggyógyultam!”
„50 éves múltam és rá kellett jönnöm, hogy változtatnom kell az életmódomon! Leszoktam a dohányzásról, nem jártam el a munkatársakkal iszogatni és elkezdtem futni, mert ez tűnt a legegyszerűbbnek. Nagyon élveztem, hogy egyre nagyobb távokat tudtam megtenni, és olyan jól éreztem magam futás közben és utána, hogy szenvedélyemmé vált a hosszútávfutás. Már maratonokat futottam, elég jó kondiba kerültem, mikor egy napon kiléptem a zuhanyzóból, kicsit megcsúsztam és hallottam, hogy reccsent valami ott deréktájon. Iszonyatos villámszerű fájdalom futott végig a jobb lábamon. Onnantól a lábamra alig tudtam ráállni, a fenekemen keresztül a hátsó combomba sugárzott a fájdalom. Vártam, hogy talán ha lefekszem, vagy várok néhány napot elmúlik, de semmi változás nem történt. Ülve borotválkoztam, és kb. 30 lépés után le kellett ülnöm, mert úgy fájt a lábam. Elmentem orvoshoz, csináltak MR-t, ami kimutatta, hogy porckorongsérvem van. Azt mondták, hogy valószínüleg meg kell műteni, mert nagyon erősek a fájdalmaim, gyakorlatilag dolgozni se tudtam. Szerencsére egy barátomtól kaptam meg Bán-Kálnai Beáta gyógytornász telefonszámát, aki azt mondta, ha 3 hét alatt nincs jelentős javulás, akkor lehet, hogy tényleg nagy a baj!
Miért népbetegség a derékfájás és a porckorongsérv?
Már mindenki tudja, hogy mozgásszegény az életmódunk, hogy túl sok stressznek vagyunk kitéve, ami az izomban egy állandóan fokozott izomfeszültség formájában hagy nyomot. Tudjuk, hogy egyoldalú a terhelésünk és mindez vezethet az izomegyensúly megbomlásához, ami derékfájást, vagy előrehaladottabb formában porckorongsérvet is okozhat. Már sokféle szemszögből megközelítettük a témát, és szinte hallom az általános orvosi javaslatokat is, hogy hogyan tudjuk mindezt kiküszöbölni! Vigye el a gyereket, úszni, menjen gerinctornára, csontkovácshoz, masszázsra, cserélje le az ágyát, feküdjön föl a denevérpadra, tegyen magára elektromos izomstimulálót, vagy egyéb vérkeringés fokozó pakolásokat…. Számtalan ilyen javaslattal találkozhattunk és próbáltunk is ki párat és tényleg el is múltak ideiglenesen a tünetek!De vajon miért csak ideiglenesen? Miért jöttek vissza? Miért mondjuk magunkra, hogy derékfájósok vagyunk? Miért nem tudunk ezzel a tünettel leszámolni?